2016. július 10., vasárnap

3. fejezet - Vita vita hátán




Lia
Újra péntek van, nem soká kezdődik a szokásos esti buli, amit alig várok. Egész héten próbáltunk a srácokkal, hogy minél színvonalasabb estét hozzunk össze ma és úgy érzem, hogy az is lesz. Ally épp a szekrényemben turkál, ugyanis egyikünk sem tudja, hogy mit vegyen fel.
-Mit szólsz ehhez? – egy fekete mini ruhát húz elő a gardrób mélyéről, amit ha felvennék, le sem szállnának rólam a pasik egész éjjel. De miért is ne?
-Szuper lesz! – kikapom a kezéből és megkeresem a hozzá illő magas sarkúmat. Bármennyire is kényelmetlen, tornacipőben azért mégsem mehetek.
-Uuu, ezt kölcsön adod? – szerelmesen néz a tűzpiros, testhez simuló szoknyára.
-Neked adom. Nem szeretem a pirosat. – mondom, mire a nyakamba ugrik és úgy megszorongat, hogy a levegőt is kipréseli belőlem.
-Köszönöm! – örömében ugrándozik a szoba közepén, én pedig elnevetem magam és bemegyek a fürdőbe felöltözni. A hajamat kivasalom, sötét barna szemeimet feketével kiemelem, szájfényt teszek ajkaimra és elégedetten nézek bele a tükörbe, miután végzek mindennel. Szerencsére jó géneket örököltem a szüleimtől és nem nézek ki rosszul, de persze mindenkinek mást jelent a "szép" szó. Mikor kilépek a fürdőből, Ally tátott szájjal néz rám.
-Azta! Azt hiszem ma tumultus lesz a férfi mosdóban. – kacsint rám perverzen, mire nevetve megcsóválom a fejem és belökdösöm a fürdőbe.
-Húgi, gyertek már! – kiált be Tony kis idő múlva.
-Mindjárt! – szólok vissza és ekkor kilép Ally is. Csodásan mutat rajta a ruhám. Napszítta szőke haja és kék szeme tökéletes összhangban van a tűzvörös ruhacsodával.
-Ha pasi lennék, rád ugranék! – kacéran felhúzom a szemöldököm, mire mindkettőnkből kitör a nevetés és kimegyünk a nappaliba, ahol Tony és Adam beszélgetnek. Apropó Adam! Alig beszéltünk egész héten, főként miattam. Kicsit sok volt az a barátkozós nap és igyekeztem távolságot tartani. Nem tudom hová tenni, sem őt, sem a viselkedését, sem pedig az érzéseimet, úgyhogy jobbnak láttam elhessegetni őket.
-Kész vagyunk! – szól rájuk Ally, mivel olyan mélyen belemerültek valamibe, hogy észre sem vesznek bennünket. Amint azonban ránk néznek, döbbent képet vágnak mindketten, amin felnevetünk.
-Ilyen ruhában nem léptek ki a házból! – szól Tony szigorúan, Adam pedig egyetértően bólogat.
-Hát ezt megszívtátok, mert késésben vagyunk. – ennyivel letudjuk a választ és kimegyünk az autóhoz. Gyilkos tekintettel néznek ránk, de inkább viccesek, mint ijesztőek. Mi lányok hátra ülünk, a fiúk pedig elöl pufognak.
-Most egész éjszaka őrködhetünk mellettetek, nehogy valaki megerőszakoljon! – morgolódik tovább a bátyám.
-Nagy lányok vagyunk, meg tudjuk védeni magunkat. – szólok vissza. Nem tetszik, hogy ilyen lekezelően bánnak velünk. Nem szólunk egymáshoz, míg meg nem érkezünk. Tony kinyitja Ally-nek az ajtót, Adam pedig nekem. Halványan rámosolygok és elindulunk befelé. A szokásosnál is nagyobb a tömeg, úgyhogy okosan a hátsó bejáratot választjuk. Davidbe és Markba futunk bele az ajtóban, akik elégedett pillantással legeltetik rajtunk a szemüket. Azt hiszem mégis csak jól választottunk ruhát. Gabe azonnal a színpadra zavar minket, hiszen megint késésben vagyunk. Ally és én lépünk először a közönség elé és hatalmas tapsot kapunk, pedig még csak a zene sem szól. Integetünk nekik, aztán belecsapunk a lecsóba. Egy pörgős, csajos számot adunk elő, táncolunk, tartjuk a szemkontaktust a közönséggel, akik szó szerint megőrülnek. Megadjuk az este hangulatát, úgy érzem. Elégedetten fejezzük be a dalt, meghajolunk és kiélvezzük a szűnni nem akaró tapsvihar utolsó momentumát is. A srácok közben a színpad előtt lévő kis VIP részről figyelnek minket és sehogy sem tudom letörölni a képemről a vigyort, ahogy Adam és Tony arcára nézek. Nem tetszik nekik, hogy megbolondítottuk a tömeget, de majd csak túlélik. Elhagyjuk a színpadot, majd David és Mark következik egy pasis számmal. Ismét négyesben maradunk a két pukkanccsal, de mi jól mulatunk Ally-vel. A tömeget nézem és minden csaj szeme a srácokon van, a pasik pedig mifelénk kacsintgatnak. Figyelmen kívül hagyom mindet, mert egyáltalán nem érdekelnek. Nate után egy darabig nem akarok senkit sem. Persze ez nem jelenti azt, hogy fellépés után egyedül ácsorgok majd a sarokban, de táncon kívül nincs másra szükségem.
A fiúk után Tony és én következünk egy lassú számmal, ami a gyerekkorunkat idézi fel mindkettőnkben. Nagyon szeretem ezt a dalt, de az teszi teljessé, hogy a bátyámmal énekelhetem el. Nem látom, hogy haragudna még rám a ruha miatt, mosolyogva néz a szemembe, ami megnyugtat és én is így éneklem végig a dalt. Mindenki tudja honnan jöttünk és mégsem ítélkeznek felettünk. Szeretnek minket és ez bőven elég. Nagy tapsot kapunk, majd Tony egyedül hagy a színpadon. Végignézek a közönségen, amíg megy a következő dal alapja és meglátom Nate-et. Már csak ő hiányzott mára! Nem foglalkozom vele, belekezdek a dalomba, amit tudom, hogy imádnak, ez nekem is az egyik kedvencem. Felszabadultan éneklek és a VIP szektor felé kalandozik a tekintetem, ahol megpillantom Adam-et egy fekete hajú lánnyal és bakker, életemben először elrontom a szöveget. Ally és Tony rögtön felkapják a fejüket, én meg kétségbeesetten igyekszem menteni a menthetőt. A közönségnek szerencsére nem tűnik fel a bakim, úgyhogy folytatom tovább és görcsösen próbálok nem jobbra nézni. Mi a fene történik velem? Hiszen tudom, hogy Adam egy igazi nőfaló, akkor meg miért érdekel? Alig várom, hogy vége legyen a dalnak és lelépjek innen. Hatalmas tapsot kapok, meghajolok, és elköszönök, mert ennyi voltam mára és átadom a helyemet Marknak.
-Lia, mi történt ott fent? – támad le Tony, mire Adam is kérdőn néz rám, a lány mögül.
-Semmi. Egyszer én is hibázhatok! – vetem oda flegmán és lemászok a közönségbe. Egy helyes srác segít le a lépcsőn, mosolyogva megköszönöm és kimegyek a friss levegőre. Hűvös van odakint, de jól esik. Leülök a padra, kicsit kifújom magam és rögtön nyílik az ajtó. Nate az. Remek.
-Mit akarsz Nate? Nincs türelmem hozzád! – nézek rá sóhajtva.
-Beszélhetünk?
-Van más választásom?
-Lia, sajnálom, hogy megbántottalak. Nem gondoltam volna, hogy így kikészültél miattam és megijedtem, mikor összeestél a múltkor. – őszintének tűnik.
-Nézd, hülye voltam akkor! Meg is kaptam érte a magamét, de ne legyen miattam lelkifurdalásod! Akkor sem volt, amikor ki tudja hányszor megcsaltál!
-Nem azért tettem, mert nem szerettelek, hanem mert nem foglalkoztál velem!
-Most belőlem akarsz bűnbakot csinálni? Te nem kerestél napokig és tudtommal nem én léptem félre kettőnk közül! Ezt nem kenheted rám! – még ő is kihoz a sodromból! Nem igaz! Ma mindenki ellenem van?
-Nem azt mondom, hogy a te hibád, de nem csak miattam romlott el a dolog.
-Tudom. De most már mindegy. Vége van!
-Azért jó páros voltunk. – halványan elmosolyodik és nekem is sikerül, amint visszagondolok a szép pillanatokra.
-Igen, azok. – felkel mellőlem és elindul vissza a buliba, de az ajtó előtt megtorpan és visszanéz rám.
-Nem éri meg a pasi.
-Mi? – kérdezem értetlenül.
-Adam. Nem érdemel meg téged!
-Nem tudom miről beszélsz!
-Ugyan, Lia! Ismerlek. – és ezzel magamra hagy. Fogalmam sincs, mit akart ezzel mondani, de abban igaza van, hogy nem szabad többet éreznem Adam iránt, mert csak pofára esnék. Ezt már a benti események is alátámasztották az előbb.
Kifújom magamból a feszültséget és elindulok befelé. A hátsó ajtón keresztül a mosdóba megyek és megigazítom a sminkemet. De jó lenne most kicsit kikapcsolni! De nem lehet, mert Tony megnyúzna érte, az tuti, úgyhogy beletörődök a sorsomba és visszamegyek a többiekhez. A koncertnek vége, már a DJ van a színpadon, a tömeg pedig vadul tombol. Ally-t keresem a szememmel, de látom, hogy Tony-val beszélget, ezért inkább nem zavarom őket. Az kizárt, hogy Adam-hez csapódjak, szóval marad a táncparkett. Szerencsémre Mark és David bohóckodnak a terem közepén, úgyhogy odamegyek hozzájuk. Mark egyből megragadja a kezem, hogy táncoljak vele és nekem sem kell kérvényt benyújtani, hogy kapjak az alkalmon. Le sem tagadhatnák Ally-vel egymást. Neki is szőke haja és tengerkék szeme van, tipikus álom pasi. Magához húz és rendesen megtáncoltat, csakúgy, mint David is, aztán egyikük velem szemben, másikuk a hátamhoz simul, én pedig közéjük ragadok. Nevetve hülyülünk, talán kívülről másnak tűnik, de mi tudjuk, hogy csak vicc. Barátok vagyunk, sosem kezdenénk ki egymással. Aztán Mark továbbáll, egy barna csajt kezd fűzni, David pedig kimegy a mosdóba, így egyedül maradok egészen 5 másodpercig, mert akad társaságom utána bőven. Körülvesznek a srácok, velem együtt mozognak a zene ritmusára, aztán megjelenik Nate is. Nem haragszom rá, azt hiszem. Nem illettünk egymáshoz, de azért jó volt együtt. Teljesen megfeledkezem Adam-ről és a fekete hajú libáról, jó érzem magam. Amint Nate táncolni kér, eloszlik a férfitömeg, keresnek maguknak új áldozatot. Elfelejtjük a múlt hetet, barátokként táncolunk, legalább is azt, hiszem, egészen addig, amíg magához nem ránt és ajkaimra nem tapad. Meglepődök rajta és próbálok nem visszacsókolni, de Nate kitartó. Aztán mire észbe kapnék, ő már a padlón fekszik vérző orral, velem szemben pedig Adam dühösen dörzsöli a csuklóját.
-Te megőrültél? – ordítom túl a zenét és meg tudnám ölni Adam-et, amiért behúzott Nate-nek. Nem volt jó ötlet, hogy megcsókolt, de neki meg semmi köze hozzá.
-Jól vagy? – guggolok le a fiú mellé és felsegítem.
-Ez megkattant! – néz dühösen Adam-re. Figyelemre se méltatom, a mosdó felé húzom, hogy rendbe tegyem a fejét. Kizavarok mindenkit, bevizezek egy zsepit és letörlöm a vért az arcáról, mire felszisszen.
-Megérdemelted, ugye tudod? Csak jobban örültem volna, ha én pofozlak fel!
-Hidd el, annak én is! Ez a marha majdnem eltörte az orromat! De azért a fejért, amit vágott megérte! – öntelten vigyorog, én meg szándékosan erősebben nyomom az orrára a zsebkendőt.
-Mi? Te direkt csináltad?
-Persze. És féltékeny a pasi.
-Féltékeny neked a füled! Ne beszélj hülyeségeket!
-Tudod, hogy igazam van, cica! – lemondóan sóhajtok, kidobom a papírzsepit és magára hagyom Nate-et. A mosdó előtt azonban Tony és Adam ácsingózik.
-Mit akartok? – nyugodtan szólok hozzájuk, pedig majd’ felrobbanok, olyan ideges vagyok.
-Ugye nem mész vissza hozzá? – Tony hitetlenkedve mered rám, mire felhorkantok.
-Semmi közöd hozzá! Te pedig – nézek Adam-re – ne avatkozz bele az életembe!
-Ne avatkozzak bele? Egy hete ájultan fetrengtél a földön, mert megcsalt téged! Most meg hagyod, hogy megcsókoljon?! – dühösen emeli fel a hangját, legszívesebben felpofoznám érte.
-És? Nem a te dolgod! De hogy megnyugodjon a pici lelked, nem terveztem visszamenni hozzá! És az, hogy két mondatnál többet beszéltünk egymással, még nem jogosít fel arra, hogy leüsd az összes pasit, aki a közelembe jön! – ujjammal a mellkasára bökök és kb bele tudnám fojtani egy kanál vízbe most.
-Megérdemelte! – a bátyám mondatán a vér is kifut az arcomból.
-Te is mellette állsz? A húgoddal szemben? Na, elmentek ti a fenébe! – tiszta erőmből arrébb lököm Adam-et és kiszaladok az udvaron keresztül az utcára, már amennyire lehet szaladni ebben a tetves magas sarkúban. Ezek teljesen megbuggyantak! Minden pasi zakkant!

Adam
Kikészít ez a lány! Felbosszant, féltékennyé tesz, megőrjít és jelen pillanatban kitekerném a nyakát, annyira kihúzta a gyufát! Az semmi, hogy a hétvége után egész héten került és ridegen viselkedett velem, de az, hogy hagyja a volt pasijának, hogy megcsókolja a történtek után, az átmegy egy határon. Ez a csaj totál hibbant!
-Nyomás utána! Az kell még, hogy megint valami bajba keveredjen! – Tony-val dühösen rontunk ki az ajtón utána, de már hűlt helye sincs a lánynak. Azonnal kocsiba ülünk és utána indulunk.
-Mi a franc van veletek? Teljesen meg vagytok bolondulva? – szemei forrnak a méregtől, amikor leteremt.
-Nekem mi közöm ehhez? A húgod nem bír magával! – próbálom magam kimenteni a helyzetből, de hiába.
-Mégis te húztál be Nate-nek.
-Szerinted is megérdemelte. – vágok vissza jogosan, majd lehúzódik az út szélére. Lia előttünk sétál a járdán, vagyis inkább szerencsétlenül lépked abban a cipőben.
-Lia, szállj be a kocsiba! – kiált ki neki a testvére.
-Hagyj békén!
-Fél másodperced van, hogy beülj az autóba, különben én raklak be, de azt nem fogod megköszönni! – bátyja kemény szavaira megtorpan, szinte hallom, ahogy magában szitkozódik, majd végül beül hátra. Hangosan bevágja maga mögött az ajtót és fújtatva kezdi újra mondani a magáét. Legalább egy fél napra menne el a hangja! Hálás lennék érte!
-A helyemen ülsz! – lenéző pillantásával találkozik a szemem a visszapillantóban.
-Kis lányoknak hátul a helyük. Gyerekülést hozzak? – gúnyos vigyorral vágok vissza neki, mire még jobban felpaprikázza magát.
-Befejezitek, vagy jöttök gyalog? – ingerülten dobol Tony a kormányon az ujjaival.
-De hát megint ő kezdte! – védekezni próbálok, de a kis boszorka persze, hogy nem hagyja annyiban.
-Én kezdtem? Te ütötted le Nate-et!
-Jogosan.
-Attól, hogy féltékenységi rohamaid vannak, igazán türtőztethetnéd magad!
-Még én vagyok féltékeny? Nem tudom ki blokkolt le a színpad kellős közepén, amikor meglátott azzal a lánnyal! – magas labda volt, még jó, hogy lecsapom.
-Hogy te mekkora egoista barom vagy!
-Te sem vagy különb, szívem!
-Komolyan elég legyen most már! Menjetek szobára, ha nem bírtok magatokkal, de ezt fejezzétek be, mert szétmegy a fejem tőletek! – Tony már tényleg kezd nagyon dühös lenni, ideje abbahagyni.
-Ezzel szobára? Inkább egy kutyával! – nem igaz, hogy nem tudja befogni a száját!
-Na, most volt elég! Egész este arra várok, hogy nyugodtan megbeszéljek veletek valami fontosat, de lehetetlen, mert egymást cincáljátok és ebből elegem van! Kiszállni! – leáll az út szélére és hirtelen mindketten elhallgatunk. – Kifelé! – ordít ránk magából kikelve, mire kénytelenek vagyunk kiszállni a kocsiból, ő pedig ránk sem nézve elhajt mellettünk.
-Ez most mire volt jó? – nézek Liára sóhajtva.
-Hallgass! Idióták vagyunk, mindketten. Biztos, hogy fontosat akart mondani, de megbántottuk! – sóhajtva fonja össze maga előtt a karját, én pedig reflexből leveszem magamról a dzsekit és a hátára terítem. A hideg levegő jót tesz, lehiggadunk, már nem öljük egymást, csendben lépkedünk a sötét utcákon. Fél órába is beletelik, mire a kapujukhoz érünk és lassan, óvatosan lépünk be a házba. Tony a nappaliban ül, felénk fordul egy pillanatra, majd érdektelenül nézi tovább a kikapcsolt tv képernyőjét.
-Csoda, hogy nem öltétek meg egymást út közben!
-Ne haragudj! Ostobán viselkedtünk. – Lia leül mellé a kanapéra, én pedig a fotelben foglalok helyet.
-Ebben igazad van. De lépjünk túl ezen. Mondanom kell valamit! – ránéz mindkettőnkre, sóhajt egyet, majd folytatja. – Hétfőn Németországba utazom. – böki ki, mi pedig teljesen lefagyunk.
-Mi? De miért? – Lia csak dadogja a szavakat, látom, hogy mennyire lesokkolta a dolog.
-Még régebben beneveztem egy tehetségkutatóba és ma reggel felhívtak, hogy bejutottam.
-De miért pont Németország? Annyi ilyen verseny van itthon is!
-Tudom, de ez volt szimpatikus. Igazából csak poénből jelentkeztem, nem hittem volna, hogy behívnak.
-És akkor most mi lesz? – kérdezem tanácstalanul.
-El fogok menni, ti pedig itthon maradtok, félre teszitek a kicsinyes vitáitokat és segítetek egymásnak. – határozottan szól, kétlem, hogy bármi miatt is megváltoztatná a döntését.
-De Tony! Nem mehetsz csak úgy el! Nem hagyhatsz itt egyedül! – Lia kétségbeesetten szól a bátyjához.
-Nem maradsz egyedül. Adam itt lesz veled! – rám pillant, mire óvatosan bólintok egyet. Tudnia kell, hogy rám mindenben számíthat, még ha a csökönyös húgáról van szó, akkor is.
-De én nem Adam-et akarom, hanem a bátyámat! Akkor had menjek veled! – könnyes szemmel kérleli a testvérét, de tudom, hogy nem fogja engedni neki.
-Lia, nem! Érts meg és ne csak magadra gondolj mindig!
-Mindig? Azért vagyok önző dög, mert a testvérem, az egyetlen élő rokonom itt akar hagyni ki tudja mennyi időre? Akkor önző vagyok! Nem érdekel, de ezt nem teheted velem! – húha. Ez nehezebb lesz, mint gondolnánk. Megértem Liát, de Tony-t is meg tudom érteni.
-Menj fel a szobádba! Majd később megbeszéljük! – szól lágyan a pityergő lányra, aki csalódott sóhajjal kel fel testvére mellől és egyedül hagy minket.
-Jól átgondoltad, tesó? – nézek rá komolyan.
-Igen. És tudom, hogy óriási kérés, de kérlek, vigyázz a húgomra, amíg nem vagyok itthon!
-Rendben. Bár elnézve a mostani kapcsolatunkat, nem lesz könnyű.
-Kedvel téged. Jobban, mint gondolnád. Pár nap és megenyhül, utána kenyérre lehet kenni. – kissé hihetetlen, amiket mond, de ő ismeri a testvérét.
-Jól van. Figyelek rá.
-Az kevés. Költözz ide! Szüksége lesz rád.
-Mi? Költözzek ide? – értetlenül vonom fel a szemöldökömet. Ezt nem gondolhatja komolyan.
-Kérlek! Egyedül itt nem fogja bírni! Ismerem őt és ha megint magába zárkózik, akkor nem fogsz tudni vele mit kezdeni.
-Jó. Legyen, ahogy akarod. De ha már ekkora áldozatot hozok érted, akkor legalább nyerd meg azt a versenyt! – erre elmosolyodik, felállunk, lepacsizunk egymással és meg is öleljük a másikat.
-Köszönöm, Adam! – őszinte tekintettel hálálkodik, amit persze soha nem várnék el, elvégre erre valók a barátok. Későre jár, úgyhogy elköszönök tőle és hazaindulok.
Mozgalmas nap volt, az egyszer biztos! De hogy mi fog kisülni ebből a „költözzek Liához” dologból, arra nagyon kíváncsi leszek.

5 megjegyzés:

  1. Új réész! Olyan jó, hogy ilyen gyakran hozod a részeket. Na de akkor rá is térek a mondanómra :D Meglepett a fordulat, hogy Tony elmegy és Adam kell vigyázzon Liára. Ezt a részt olvasva remélem nem ölik meg egymást. :D Kíváncsian várom mi sül ki a fordulatból. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy tudom, hozom a részeket :) Nem sokára kiderül, hogy mi lesz velük, de annyit megígérhetek, hogy izgalmas lesz ;)

      Törlés
  2. Nagyon jó lett vàrom a kövit

    VálaszTörlés