16. fejezet - Felszínre törő érzelmek (16+)

Hahó! Igen, még élek és igen, részt hoztam. Szörnyen sajnálom, hogy ilyen ritkán jelentkezem, de nincs sok ötletem mostanában, ami ezen a fejezeten is meglátszik. Mint azt a címben is láthatjátok, 16+-osra saccolnám ezt a részt, szóval mindenki saját felelősségre olvassa. Bocsánat, ha unalmas, rövid és egysíkú lett, de igyekszem legközelebbre valami érdekesebbet összehozni. Mindenesetre jó olvasást és jól esne pár vélemény. :))

Lia

Aztakurva! Igen, így egybe mondva és egybeírva, eme csodálatos káromkodással fejezem ki magam, amikor bemegyünk az újdonsült lakásunkba. A lehető legmodernebb bútorokkal van felszerelve, több hálószoba van, egy meseszép konyha és az erkélyről a kilátás egyszerűen tökéletes. Adammel egy napfényes, parkra néző szobát választunk ki magunknak és hitetlenkedve fordulok körbe, miközben lepakoljuk a cuccainkat.

-Ez hihetetlen! - adok hangot a meglepettségemnek, a mellettem álló fiú pedig lelkesen bólogat. Nem tudom elszakítani a tekintetem az ablaktól és a természet szépségeitől és szélesen elmosolyodom, amikor Adam hátulról átölel és a nyakamba csókol.

-El sem hiszem, hogy végre vége ennek az egésznek és új életet kezdhetünk. - mormogja a fülembe, lehelete az arcomat csiklandozza, amitől a hideg futkos a hátamon.

-Én sem. És gondolj bele! Jövő héttől egyetemre járhatunk! Ez olyan, mint egy valóra vált álom. - rásimítom a tenyerem a hasamat ölelő mancsára, ő pedig összekulcsolja az ujjainkat és további jóleső csókokkal borítja be a bőrömet. Elsöpröm a hajam az útból, hogy még jobban hozzám férjen és érzem a bőrömön, ahogyan elmosolyodik.

-Adam? - szólítom meg és szembefordulok vele.

-Hmm? - mélybarna szemei boldogan csillognak, amikor rám néz, mire a szívem nagyot dobban a mellkasomban.

-Szeretlek. - motyogom és a mellkasába fúrom a fejem. Szorosan a karjaiba zár és egy puszit nyom a hajamba mielőtt válaszolna.

-Én is szeretlek, Lia. - feleli. Erősen megmarkolom a pólóját, mélyen magamba szívom az illatát és percekig maradunk így mozdulatlanul. Végül ő kényszerít, hogy előbújjak a kellemes menedékemből és maga felé fordítja az arcomat, hogy megcsókolhasson.
Ez a csók most más, mint az eddigiek. Sokkal mélyebb, érzelmekkel telibb és ha mondhatom, akkor szerelmesebb. Sok mindent átéltünk már együtt, jót is, rosszat is és az utóbbi idők nagy feszültségei után most nagy szükségünk van egymásra.

Hagyom, hogy átvegye az irányítást, készségesen utat engedek a nyelvének, hogy a forrósága engem is átmelegítsen és jólesően felnyögök, amikor egyik kezével a fenekembe markol. Elmosolyodik, amikor félbeszakad a csókunk, de nem tétlenkedik, ajkait a nyakamra szorítja, kis csókokat hagy a bőrömön, olykor meg is szívja egy picit, ami már átmegy a földi jó dolgok határán. Ez már egy földöntúli, emberfeletti érzés. Félredöntöm a fejem, hogy jobban hozzám férhessen, mert ebből úgy érzem, hogy soha nem elég. Kezeimet a hajába vezetem, mohón beletúrok a barna fürtökbe és amikor meghúzom pár hajszálát, a nyakamba mordul.

-Liaaa! – Ally hangja és az ajtó kivágódása riaszt fel mindkettőnket a kábultságból.

-Mi az? – sóhajtva tolom el magamtól Adam-et és ránézek a barátnőmre és mellette a bátyámra, aki rosszallóan csóválja a fejét. Mintha ők amúgy nem ugyanezt szokták volna csinálni!

-Csak meg akartuk kérdezni, hogy jöttök-e várost nézni, de azt hiszem a válasz egyértelmű. – vigyorodik el mindentudóan.

-Majd később. – feleli Adam mellettem. Tony továbbra is fura tekintettel méreget minket, de Ally nagy nehezen kivonszolja a szobánkból és becsukja az ajtót. – Mindig a legjobbkor tudnak jönni. – morgolódik, de azért bezárja az ajtót és visszalép hozzám. Várakozóan nézek rá, kíváncsi vagyok, hogy mire készül, de egy ideig csak áll előttem és néz.

-Mit fogunk csinálni? – kérdezem végül, mikor megunom a tétlenkedését.

-Lenne egy-két tippem. – pimaszul rám mosolyog és a kezemnél fogva magához húz. – Mit szólsz hozzá? – a fülembe suttogva teszi fel a kérdését, ajkai a fülcimpámat súrolják, amibe beleborzongok és reszketeg sóhaj szökik ki a számból.

-Mihez? – kérdem nehézkesen.

-Mondjuk, hogy te meg én egy kicsit közelebbről megismerkedjünk egymással. – továbbra is alig hallhatóan közli velem a terveit, én meg félő, hogy mindjárt a karjaiba olvadok.

-Öhm… - próbálok megszólalni, de amikor ismét a nyakamba csókol, egyszerűen elakad még a lélegzetem is. A lábaim megremegnek és ha nem tartana erősen a derekamnál fogva, tuti, hogy összeesnék.

-Ezt igennek veszem. – elhajol a nyakamtól, már a szemembe néz és széles mosolyra húzza ajkait a nyilván pipacsvörös arcom láttán. Ismét megmarkolja a mancsomat és az újdonsült franciaágyunkra húz. Egész kényelmes és puha a tapintása, de van egy olyan érzésem, hogy mindjárt közelebbről is megtapasztalom, hogy milyen a minősége. Felfekszem a selymes párnákra, ő pedig egyből fölém mászik. Leveszi a fehér pulcsiját, tekintve, hogy meleg van a szobában, de nem hiszem, hogy ez az egyetlen oka annak, hogy vetkőzni kezd. Ezután az én felsőmhöz nyúl, mire engedelmesen felfelé nyújtom a karjaimat, hogy le tudja venni rólam. A hajam összekócolódik, a pólóm pedig szinte a mellemig felcsúszik, de nem hagyja, hogy lentebb húzzam magamon az anyagot, a mellkasomnál fogva óvatosan a párnára dönt, a pólómat felhúzza egészen a mellkasomig, és miközben hunyorogva a plafont bámulom, megérzem a hasamon a forró ajkakat. A hideg ráz az új érzéstől és csikisen ficánkolni kezdek, amikor a köldökömbe puszil. Erősen az ágyhoz szegezi a csípőmet, hogy ne tudjak mozogni és tovább műveli a kínzó tevékenységét. Amikor a nyelvét is beveti a munkálatokba, egy nem túl nőies nyögés hagyja el a számat és ha így folytatja, akkor hamarosan megőrjít.

-Adam! – nyögöm ki nehézkesen.

-Mit szeretnél? – elhúzódik a hasamtól, felkönyököl, hogy láthassa az arcomat és mogyoróbarna tekintetét az enyémbe vési.

-Ne kínozz, kérlek. – nyöszörgök tovább, amin egy jót mosolyog és a számhoz hajol, hogy egy pici puszit nyomjon rám.

-Szerintem élvezed. – öntelten ismét megszívja a nyakamat, csak most erősebben, aminek tuti, hogy nyoma marad, én pedig a karjára csapok.

-Olyan egy egoista fasz vagy, Adam! – korholom, de nem tehetek róla, elmosolyodom a végén.

-Pont ezt szereted bennem! – vág vissza, ami sajnos, vagy nem sajnos, teljesen igaz. Morogva adom a tudtára, hogy ő nyerte a szócsatánkat, majd a nyaka köré kulcsolom a karjaimat és lehúzom őt magamhoz, hogy ráérős csókban forrjunk össze.

Kihasználom az alkalmat, míg belefeledkezik a csókunkba és gyorsan fordítok a helyzetünkön, hogy én kerüljek felülre. Elszakítom az ajkaimat az övéitől és rátérek a nyakára, hogy ugyanúgy megkínozzam, ahogyan ő az előbb engem. Egyáltalán nem kímélem, hosszan megszívom a vékony bőrt, amin hangosan felnyög és a pólóm alatt a meztelen derekamba markol.

Érzem a csípőm alatt az egyre dudorodó férfiasságát és hogy még jobban kicsesszek vele, mocorogni kezdek rajta.

-Basszus, Lia! – nyögi hangosan, és most rajtam a sor, hogy széles vigyorra húzzam a számat. Legalább nem csak én érzem magam most már totál szétcsúszva. Telhetetlenül ránt le magához, hogy ismét mélyen megcsókoljon, ami ellen semmi kifogásom, úgyhogy készségesen állok a szolgálatára. Ajkunk egyre türelmetlenül és vadabbul tépi a másikét, a csípőm szinte önként dörgölődzik az övéhez, ami összefüggéstelen morgásokat csikar ki belőle.

Mire észbe kapnék, már fordul is a helyzetünk, így megint én kerülök alulra, teljes testével fölém tornyosul, míg a szánk egy pillanatra sem szakad el egymástól.

Ilyen messzire még soha nem merészkedtünk eddig, de tetszik, nagyon-nagyon tetszik. Nem tudom, hogy készen állnék-e már arra, hogy lefeküdjek vele, de ez szinte már majdhogynem az, csak ruhában. De bízom benne, teljes mértékig és tudom, hogy történjék bármi is, vigyázni fog rám.

Öntudatomon kívül nyúlok a pólója derekáért és egy határozott mozdulattal szabadítom meg tőle. Mivel szinte már az enyém sincs rajtam, könnyű a dolga a levételt illetően és így már egymáshoz simul a szenvedélytől átforrósodott felsőtestünk. Libabőrös leszek, amikor ez megtörténik, zihálva nézünk egymás vágytól égő szemeibe, majd egy hosszú puszit nyom a homlokomra, amitől erőset dobban a szívem. Ujjait végighúzza a csupán csak egy fekete melltartóval fedett felsőtestemen, valamint a melleimen, a szemével pedig követi az ujjait és ráérősen végigméri a kiszolgáltatott részeimet, míg én visszatartom a levegőmet és várom, hogy mi fog történni.

-Gyönyörű vagy. – olyan szerelemmel néz rám megint, hogy kicsordul a könnyem, remeg az egész belsőm és ha meg lehetne állítani az időt, akkor most megtenném, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget.

Adam

Én képtelen vagyok uralkodni magamon és a vágyaimon, ha Liáról van szó. Olyan érzelmeket ébreszt bennem ez a lány, mint még soha senki. Nem érdekel, hogy alig pár órája szállt le a gépünk, ahogyan az sem, hogy még csak meg sem néztük hol fogunk ezentúl élni, csak az számít, hogy ez a páratlan gyönyörűség itt fekszik most alattam és csakis engem akar. Nem tudom mitévő legyek most. Legszívesebben leszaggatnám a maradék ruhát róla és azonnal a magamévá tenném, de ő sokkal értékesebb ennél. Lehet, hogy túl korai lenne még egy ekkora lépést meglépni, de nem látom rajta, hogy tiltakozna. Pedig a lényem egy része arra vár. Valamiféle jelre, ami arra utal, hogy álljak le, mert különben perceken belül meg fog történni a dolog. De nem ellenkezik. Ugyanolyan hévvel csókol vissza, mint ahogyan nekiesek és az a kósza könnycsepp, ami végigcsordul az arcán összeszorítja a szívemet. Teljesen rabja lettem ennek a lánynak és ebből a rabságból nincs menekvés. De soha eszembe nem jutna menekülni ebből az édes fogságból.

Lecsókolom a könnyeket a felhevült bőréről, míg ő behunyja a szemét.

-Lia, nem kell megtennünk! Ráérünk még vele! – mondom lágyan, amikor rám pillant őzike szemeivel. Halvány mosollyal az arcán bólint egyet, viszont amikor lemásznék róla, nem ereszt, hanem a tarkómnál fogva húz magához egy gyengéd, lassú és szerelmes csókra. Ráérősen ízlelgetem a puha ajkakat, nyelvünk ismerős ritmusban fonódik össze, ujjai pedig a hajamat birizgálják.

Fogalmam sincs, hogy most mit szeretne, hiszen beleegyezett abba, hogy leálljunk, mégis azt akarja, hogy tovább csókoljam.

-Kicsim, mit szeretnél? – kérdezem végül, mikor levegőhiány miatt elválunk egymástól.

-Téged. – feleli halkan és végigsimít az arcomon. – Azt hiszem, arra még nem állok készen, de minden másra igen. – motyogja szemlesütve, amin elmosolyodom és egy puszit nyomok az orra hegyére.

-Szóval bármi mást csinálhatunk? – vonom fel kérdőn a szemöldököm, mire egy kis gondolkodás után bólint egyet. Rengeteg mindent tudunk csinálni a szexen kívül is, ami legalább olyan élvezetet nyújt a számára, mintha elmerülnénk egymásban. Viszont szerintem ez mára bőven elég lesz neki. Nagyot ugrottunk előre, hiszen eddig nem történt több köztünk pár csóknál. – Akkor aludjunk. Alig aludtál a repülőn és látom, hogy fáradt vagy. – mondom végül, de meglepetten, nagyra nyílt szemekkel pillant rám.

-Aludjunk? – kérdez vissza.

-Igen, cica. Aludjunk. Bőven van még időnk bármit is csinálni. Nem kell egyből a közepébe vetni magunkat. Tudok várni, mondtam már. Ameddig csak kell! – közlöm vele lágyan a nyilvánvaló tényeket. Hálásan elmosolyodik, megsimogatja az arcomat, én pedig ismét homlokon puszilom és mellé fekszem. A mellkasomra vonom, és a meztelen bőrét simogatom, míg egyenletessé nem válik a légzése. Már azt hinném, hogy alszik, amikor egyik pici kezét a szívemre helyezi, elsuttog egy „Szeretlek Adam”-et és szuszog tovább édesen. Elmosolyodom ezen, majd magunkra húzom a takarót és követem őt az álmok világába.